fehérlófia

Szombat délelőtt elmentünk a Küçük Ayasofiába, újabb kellemes meglepetés. Nemrég nyithatták meg a publikum előtt (renoválták néhány évig), mert szinte senki nem volt. Kedves kis mecset, szép is, fel is volt újítva és nem ordibálták tele a turisták. Itt elmélkedtünk egy darabig, aztán az anyagi valóság fele fordítottuk a figyelmünket: elmentünk vízipipát vásárolni a bazárba.

Reggel sokat nem húztuk az időt, főleg miután elkezdtek a munkások gyülekezni. Gyorsan ettünk valamit és seprés. Végig az autópályán, át Isztambulon, az óvárosba. Meglépően könnyen ment, csak a végére vált stresszessé, amikor parkolót kellett keresni. Végül lent hagytuk az autót a tengerparton, a Kenedi bulvari mellett. Fizettünk parkolódíjat (figyelem, low budget kirándulás) a fene fogja az idegeit pusztítani az óváros utcácskáin. Némi keresgélés után megkaptuk a Cordial House-t (ahhol két éve aludtunk) és beköltöztünk.

A tengernek ezen a részén gazdagabb volt az élet, mármint a prehomoida. Volt ott egy nagy szikla, amit körbe lehetett úszni (körbe is úsztam), a túloldalán egy csendes öböllel és a víz alatt tele sünnel és hallal. A szírt csücskénél beleúsztam egy 20-30 méter hosszú halrajba, amit később egy hasonlóan hosszú másik raj keresztezett - nagyon látványos volt. Ott volt az állandó lakhelyük, mert később megint felkerestem őket és meg is találtam, ugyanott. Teleraktam a gatyámat sünnel, annyi volt belőle, hogy egy lemerüléssel hármat is felhoztam. Ajándéknak kiváló.

Közben volt alkalmam megfigyelni a török munkatempót. Legalábbis a délit.

Másnap kiderült, hogy ő a mellettünk levő lokanta tulajdonosa, biztos azért kapálózott, hogy ne az ő budiját szarjuk tele. De kibékültünk. Fizettünk egy kis pénzt a budi és zuhany használatáért és vettünk fejenként egy teát reggelihez.

A kulturális program már letudva, következett egy nap lustálkodás. Átballagtunk az öböl végébe, a söröket betettük a patakba hűlni és belecsaptuk magunkat a tengerbe. Én elúsztam néhány néhány órára, reménykedtem, hogy találkozok teknősbékával. Mindössze egy tintahalat láttam villanásnyi időre, de gyorsan elpucolt.

Felkelés után a társaság egy része kiment az autóhoz, őket aztán nem láttuk egy ideig. Persze, mert közben kinyitott a part és kellett volna jegyet venni.

Én úsztam kettőt, az öböl pereme nagyon szép volt, meredek és szabdalt sziklafallal, az alján homokkal és jó sok halacskával. Másodjára elég hamar kijöttem, mert amilyen első osztályú itt minden, aggódtam, hogy egy túlbuzgó vízi mentő utánam jön, amiért nem a kijelölt helyen fürdök.

Nagyon szimpatikus kis öböl volt, bővizű forrással, amiben néhány teknősbéka lakott. Szerintem úgy telepítették oda őket, de nem baj.

A napozóágyak után egy hosszú, homokos partrészlet következett, a túlsó végén kempinggel. A kemping létét csupán egy szemetes kuka jelezte és egy tábla, amelyik az erdőben eldugott budit és zuhanyozót mutatta. Nem tudom, mikor használhatták utoljára, mert az egyik fülkébe beköltözött azóta egy lódarázs család.

Reggel a járókelők előttünk fényképeztették magukat.

Kiderítettük, hogy innen is indulnak hajók (ami elég logikus), nemcsak Bodrumból. Emese és Laci megalkudtak egy kapitánnyal, sehogy sem sikerült 15 euró alá menni, de ezért legalább bőséges ebédet kértek, mert mi hungry people vagyunk. Viszont rajtunk kívül csak két angol volt még a hajón, egy girhes gentleman és egy másfél mázsás lady. Ők meghúzták magukat az orrban és sok vizet nem zavartak.

Valamikor reggeli közben összejött a bőrkabát üzlet. Ebből is látszik, hogy hosszasan reggeliztünk.

Először a Szent János templomba mentünk el, ami tulajdonképpen mecset és sajnos be volt zárva, utána kávézni egy árnyas török kávézóba. Innen pedig fel Sirinçebe, ami most sokkal jobban tetszett, mint először. Mintha rendezettebb lett volna.

Felhős égre és hideg szélre ébredtünk. A reggeli fürdésnél úgy éreztem magam, mintha a Marosban fürdenék, így szeptember közepén. Alig kaptam benne levegőt. Nem hiába volt olyan nagy nyugalom. Röviden lezuhanyoztunk, gyorsan bepakoltunk és utána fél órát kerestük az autókulcsot. Közben mindenki elmondta a kívánságait: kávé, reggeli, miegymás.

Reggel kávézás, miegymás, de azért sikerült fél tíz körül elindulni. Burgason gond nélkül átkeltünk, itt is megjelentek a táblák. Forgalom nem volt, csak kacskaringós utak és az eső is eleredt. A határ fele megritkultak a táblák, de nem annyira, hogy eltévedjünk. Két óra után, esőben és ködben érkeztünk a határhoz.

Az idén kilencen voltunk, két autóval. A másik autó Csíkszeredából jött.

Csodával határos módon, a tervezett időpontban, fél nyolc körül elhagytuk a várost.

Ugyancsak a tervezett időpontban, a tervezett helyszínen találkoztunk a másik autóval és utasaival. Bodzaforduló előtt, a hegyek között, felfedeztünk egy szép tavat. A gátnál megálltunk és hosszasan csodáltuk a tájat, amíg elmúlt a legénység hányingere, ami a szerpentinen érte utol őket.