Szombat délelőtt elmentünk a Küçük Ayasofiába, újabb kellemes meglepetés. Nemrég nyithatták meg a publikum előtt (renoválták néhány évig), mert szinte senki nem volt. Kedves kis mecset, szép is, fel is volt újítva és nem ordibálták tele a turisták. Itt elmélkedtünk egy darabig, aztán az anyagi valóság fele fordítottuk a figyelmünket: elmentünk vízipipát vásárolni a bazárba.
Némileg kalandos volt, az egyik boltból kidobott az ideges tulaj, az agyára mehetett a sok éhezés. Pedig csak annyit mondtunk, hogy nekünk nem szép, hanem jó pipa kell. De végül összejött, egy kis boltban, Emese ki is próbálta, kiválóan működött, addig én összevásároltam egy tonna türkish delight-ot.
Délután háromkor kezdődött megint az autókázás. Mentünk, mentünk, mint a bolondok, az utolsó faluban hagyományosan elköltöttük az utolsó líráinkat, aztán a határnál megint megszívattak.
Az egyik ürge valamit elfelejtett bevezetni az adatbázisba, egy kicsit küldözgettek ide-oda. De sebaj, Bulgárián megint átsuhantunk, csak egészen kicsit tévedtünk el Burgas előtt.
Varna után, a román határig egy busszal versenyeztünk. Nem mindegy, hogy ki ér előbb oda, mert aztán várni kell a másikra. A célegyenesben elcsesztük, rossz bódénál álltunk meg, de mindegy volt, mert minket engedtek, mint uniós állampolgárokat.
Ezután eltöltöttünk egy szépséges éjszakát Vama Vechen (szemét, kutyák, dute-n pula) és vasárnap mindenféle izgalom nélkül hazautaztunk.
